Nagyfa
Balajt határában áll egy kocsányos tölgy, melyet az itt lakók csak Nagyfaként emlegettek, emlegetik. Az elnevezését méretéről kapta és nem csak az itt élők gondoltak rá „nagy”ként, ténylegesen Magyarország legnagyobb fái közé sorolják (http://www.dendromania.hu/index.php?old=falistak&telepules=Balajt).
A Wikipedia így ír a kocsányos tölgyről: A magányos fák koronája magasan boltozatos és széles, félgömb, illetve gömb alakú, csaknem a törzsig visszazárt, tömött és egyenletesen leveles. Ágrendszere feltörekvő, ágai messze szétterülnek. Zárt állományban 45 m-t is elérő, egyenes törzsű, keskeny koronájú fa. Kérge mélyen barázdált, sötét színű. A fiatal fák kérge még sima, később finom barázdák jelennek meg rajta, és ezek mély repedésekké fejlődnek, miközben színe középszürkéről sötétszürkére vált. Zöldesbarna, kissé viaszos fényű vesszői kopaszok.
A kocsányos tölgy a laza, többnyire közepesen mély rétegű szikla- és vályogtalajokat, az enyhe teleket kedveli. Kedvező körülmények között a kocsányos tölgy akár 800–1000 évig is élhet.
Valamikor (nem is olyan rég) ez a tölgy erdőhöz közel szabad területen állt, könnyen megközelíthető helyen, akár személygépkocsival is. Hatalmas, szélesen elterülő, mélyre nyúló lombjai alatt könnyedén parkolni is lehetett. Egyedül uralta a területet, büszkén ég felé törve tekintett szét várva látogatóit árnyat adó, hűs lombjai alá. A balajtiak, akik ismerték őt gyakran fel is keresték és büszkeséggel tekintettek rá. Ki tudja mióta áll itt őrt? Talán már magonc volt, mikor Árpád ideért? Szerettek így gondolni rá, „ezer éves” mondogatták.
Mostanra villám sújtotta, sérült törzzsel, törött ágakkal, gyérülő lombbal alig megközelíthető, elvadult környezetben árválkodik. Elfeledve! Néhányan (a tősgyökeres balajtiak) még emlékszünk rá, emlegetjük és sajnáljuk árvaságát.
A képeken jól felfedezhető a különbség a régi és mostani állapota és környezete között. Hatalmas törzse jól megfigyelhető és arányítható egy felnőtt emberhez.
Nem messze tőle növendék kocsányos tölgy található, mely megfelelő gondozással méltó utód lehetne.
A környezet karbantartására senki nem fordít gondot most, alig megközelíthető az elburjánzott aljnövényzet miatt.
A „Nagyfa” felkeresése nem ment könnyen, eliszaposodott patakmedren, „kötésig érő” sáron keresztül tudtuk csak megközelíteni. A sűrű aljnövényzeten csak bozótirtó (macséta) segítségével tudtunk átjutni. Ha egy valaha élt balajti paraszt emberrel találkoztunk volna, bizony nagyon ránk csodálkozik, hisz olyan szerszámot, amivel utat vágtunk ő nem is ismert, hisz volt kaszája, kapája mellyel rendben tartotta környezetét, megtermelte családja és jószágai életének biztosítékát.
Neki nem kellett felvilágosító előadás, állami támogatás a környezetvédelemhez, tisztelte és szerette a természetet, ő tudta, hogy a gondozott, óvott tiszta környezet, tiszta levegő biztosítja a gyermekei és unokái jövőjét. És persze a föld szeretete, gondozása, megművelése biztosította a megélhetést.
Ezt az érzést néhányan még őrizzük, próbáljuk gondozni, lesz valaki aki ezt tovább vigye? Bizony, a valaha élt „balajti paraszt” elsiratná nagyfáját és a jövőt egyaránt....
(A galériában megjelenő képeket egyesületünk tagjai készítették, a „régi” feliratúak 25-30, a most feliratúak 2 évvel ezelőtt készültek.)
(Kovács Márta)
A nagyfával kapcsolatos további információk találhatóka a Galéria / Saját képek / Nagyfa menüpont alatt, vagy ha ide kattint.