Balajtiak Hagyományőrző Egyesülete

A forró, száraz nyár után megérkezett az enyhe, csendes ősz. Nem mindenki szereti az őszt, pedig ha figyelmesen szemléljük a természetet annyi csodát fedezhetünk fel...

A forró, száraz nyár után megérkezett az enyhe, csendes ősz. Nem mindenki szereti az őszt, pedig ha figyelmesen szemléljük a természetet annyi csodát fedezhetünk fel.

A napsütésben aranyló és vörösödő levelek, amelyek a szélben lassan lebegnek a föld felé, vastag avarszőnyeggel borítva a földet, amelyben olyan élvezet sétálni és közben beszívni a száradó falevelek illatát. Az erdő, a park annyi kincset rejt: tölgy termését a makkot, a vadgesztenye terméseit, a juhar dupla szárnyacskáit, amelyekből gyufával, vagy fogpiszkálóval vidám állatkákat lehet készíteni.

Esik az eső, vagy köd van? Ez is természetes. A bátyám még kis gyerekként azt mondta, hogy a köd olyan sejtelmes és izgalmas, bármit mögé lehet képzelni.

És annyi esemény, szokás kapcsolódik az őszhöz: a szüret, az utóbbi időben a Halloween – mindenszentek előestéje, Márton nap.

A szüret nagy élmény volt nekem és testvéreimnek a nagyszüleimnél. Bár több száz kilométer távolságban laktak, igyekeztünk részt venni rajta Papó és Mami nagy örömére. A szőlőt általában szeptember végén szedtük.

Nagyon élveztem a szüretet megelőző készülődést: a fasírt és kalács sütést. A fasírt Mamiéknál valami csemege volt: kis falatok finom fűszerezéssel a kalács pedig nem is kalács, csak a tésztája kalácstészta, megtöltve szilvalekváros túróval és apró batyukba csomagolva. Hát egyik alkalommal kora reggel, még a szőlőhegyre indulás előtt kisült a fasírt és a szüretre induló csapat – voltunk vagy tízen – úgy döntött, majd csak a pincében egy kis munka után kóstolja meg, kivéve édesanyámat és Papót. Ők azt reggeliztek. Mami, hogy biztos ami biztos, csomagolt még szalonnát, zöldséget, sajtot. A szőlőhegy 2 kilométerre volt a falutól és mindent a hátizsákokba kellett cipelni. Kiérve a hegyre elkezdődött a szüret. A szőlőszomszédok is ott voltak, hiszen mindig egyeztettek a szüret időpontjáról. Át-át kiabáltak egymáshoz. Dél körül összegyűltünk a pincében az ebédhez, csakhogy nem várt esemény történt. A fasírt szőrén-szálán eltűnt, vagy négylábú, de leginkább kétlábú kiszolgálta magát az erősen lezárt dobozból. Anya és Papó még napokig nem bírt a jókedvével. Mami előrelátása most is jól jött, mert éhen nem maradtunk, szalonnát sütöttünk.

A Halloween nem magyar szokás és a mi családunkban nincs is hagyománya. Gyerekként nem is hallottunk róla, de ilyenkor október végén mindig készítettünk töklámpást a testvéreimmel, nem is egyet. Ezeket kiraktuk a kert különböző pontján apró mécsesekkel és élveztük a lángok táncát anélkül, hogy riogatni akartunk volna vele.

November 11. Szent Márton napja. A pásztorok, akik égész évben távol voltak a legelőkön végre behajtották az állatokat és hazatérhettek a családjukhoz. Márton napra meghízott a lúd is és finom liba vacsorát lehetett készíteni. Nálunk ez hagyomány Márton napján: sült liba párolt vörös káposztával, ha nincs lúd van kacsa, de a kettő közül egy biztos.

Élvezzük és szeressük az őszt és a többi évszakot, vegyük észre azt a sok csodát, amit az évszakonként változó természet nyújt számunkra.

(Németh Annamária Balajtiak Hagyományőrző Egyesülete)